Kenesei víkend - Szeleczky Zita írása(1943)

Hiába, szeretem a vizet és a napfényt! Szinte bolondja és szerelmese vagyok. Már-már odáig jutottam, hogyha egy csipetnyi időm is engedi, rohanok le a Balaton mellé. A napokban Kenesén voltam, mondhatom, gyönyörű időt töltöttem odalent. E szomorkás és esőre hajló pesti napok után gyönyörű élmény volt megpillantani a zöldeskék Balatont, a derült kék eget, a hullámokat. Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a vidéket, az üdülő kis fenyves erdejét, a sárga kavicsos sétányt, a nyaralókat, akik fehér hajós sapkában, kék kabátban sétálgatnak a partok mentén. S oly vidámak, mosolygósak és boldogok, akár a hancúrozó gyerekek.
A nap oly gyorsan, röppent el, hogy észre sem vettem. Alkonyatkor már csodálkozni kezdtem azon, hogy milyen hamar este lett. Egy elég hosszú ideig tartó szép és sportszerű vívómérkőzést láttam, melyben többek között Berczelly Tibor és Gerevich Tibor mérkőztek egymással. A mérkőzésen nagyon kedves közönség gyűlt össze, többek között ott láttam Homonnay főpolgármestert, s számos előkelő nyaralót is a fővárosi üdülőből. A délután vitorlázással telt el. Ez a kedvenc sportom. Van benne valami könnyed, lenge öröm, nézni és érezni, hogy úszik a csöpp vitorlás, hogy lobogtatja a szél a fehér vásznat, érezni a hajó ringását, mely úgy lebeg ezen a tengernek tetsző tavon, mint egy gyönyörű verssor az anapesztus hullámain. A vízen, a levegőn valahogy kötetlennek érzi magát az ember, szabadnak. Az idő pedig ijesztően múlik ebben a nyugodt csendben, s mondom, este lett, mire a part felé fordítottuk a hajó orrát, s ráfutottunk a Kenesei mólóra.

Mielőtt elutaztam volna, még egyszer megnéztem a tájat, azt a halványlila színű eget, az elhomályosuló hegyek kék körvonalaival, a tó nyugodt és zöld csíkját, még hallottam egy pillanatra a nádasok susogását, a madarak szavát, azután sajnos, vége lett mindennek.
De nem örökre, mert azt hiszem, hamarosan visszamegyek.

( Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) forrásából)