Molnár Miklós: Varsói riport pesti színészekről

2020.02.01

Molnár Miklós: Varsói riport pesti színészekről

Molnár Miklós: Varsói riport pesti színészekről
(Varsó, 1939. augusztus)

A varsói Napóleon tér egyik gyönyörű renaissance palotája előtt megállított a rendőr és igen udvarias hangon közölt velem valamit. Hogy mit, azt nem értettem, és ezt különféle nemzetközi taglejtésekkel adtam tudtára. Erre ő hasonló módon megmagyarázta, hogy balra nem lehet menni, csak jobbra. Mentem jobbra. Ott hatalmas tömegbe kerültem és az emberek feje fölött pislogva nagynehezen észrevettem, hogy a téren - ott balra - filmeznek.
Érdekes kép lesz belőle lengyel színházi cikkemhez - gondoltam. Erre a következőket hallom magyarul, hangosan és dühösen:
- Kérem, nem látják, hogy mi itt dolgozunk? Értsenek meg végre!
A derék és kíváncsi varsói polgárok ugyan nem értették meg, de én ily módon találkoztam össze Varsóban Simor Erzsivel, Szeleczky Zitával, Pataky Jenővel, Gonda Józseffel, Tasnády Andrással, Bánky Viktorral, Eiben Istvánnal, szóval egy egész készülő magyar filmmel, melynek nagy része a lengyel fővárosban játszódik. A lengyel filmtapasztalatokból így nem lett semmi, ezzel szemben délután már együtt drukkoltunk a Hungária-Polonia futballmérkőzésen. Itt egyébként összetalálkoztunk Hemat lengyel íróval, akinek Pesten is játszottak darabját. Rengeteg élménye volt Varsóban a magyar színészeknek. Komikustól meghatóig, minden.
1. A felvételekhez két autóra volt szükség. Az egyik kocsit Szeleczky Zita vőlegénye, Haltenberger Gyula adta kölcsön. A másikat úgy szerezték meg, hogy egy lengyel úrnak nagyon megtetszettek a magyar színésznők és gyönyörű hathengeres Cadillecjét három napra kölcsön adta nekik. Ő addig taxin járt.
2. A filmtrupp tagjai közül senki sem tudott lengyelül. Így hát az egyszerűség kedvéért mindenütt magyarul beszéltek. Pataky Jenő például hosszabb szónoklatot tartott az egyik varsói utcasarkon. Óriási tömeg hallgatta, és valószínűleg megértették, mivel nagy tapsot kapott. Mi nem értettük meg - ugyanis halandzsázott. A szónoklat után pedig megrohanták őket autogramokért és ismét a rendőröknek kellett szétoszlatni a tömeget.
3. A varsói magyar követségen valósággal második otthonra találtak Az ottani felvételek után egy pohár vizet kértek, mivel megszomjaztak. Erre kiderült, hogy míg ők dolgoztak, addig a követségen ebédet főztek számukra, magyar borokat hoztak fel a pincéből és magyar cigarettákkal ajándékozták meg őket.
4. Hogy röviden összefoglaljuk a többi fontosabb lengyelországi élményt:
A varsói lányok beleszerettek Patakiba. A varsói fiatalemberek Simor Ezsibe. Szeleczkybe nem mertek, mert vőlegénye fenyegetőleg nekiszegezte a fényképezőgépét annak, aki ilyen szándékkal nézett Zitára. Lengyelül annyit tanultak meg, hogy "zakochawan" azaz szeretlek. De ezt is rosszul, mert valaki vagy megtanul jól leírni egy lengyel szót, vagy jól kiejteni. De mind a kettőt egyszerre nem lehet. Sokat voltak színházban, kocsmákban, mulatókban. Az egyik lokálban Simor "vendégszerepelt", asztalukhoz hozták ugyanis a mikrofont, hogy énekeljen bele magyarul. A királyi Várban mindenáron ki akarták bérelni az egyik lakosztályt és igen megkedvelték a lengyel pálinkát: a "wutkit".
5. De a legszebb emléket mégiscsak Eiben, Bánky, Gonda és Tusnády hozta magával haza Budapestre: Az egyik varsói kiskocsmában a szomszéd asztalnál ülő munkások meghallották, hogy magyarok ülnek mellettük. Naivan és meghatottan eldicsekedtek magyar tudásukkal, ami abból állt, hogy "szép lány", "csárdás", "puszta"és "Éljen Horthy!". Azután az asztal alatt titokban összeadták a pénzüket, hogy magyar nótákat rendelhessenek a kocsmai zenészektől.

(Színházi Magazin, 1939/35.)
(Kép :1939- forgatás Varsóban)
Forrás : www.werttrew.fora.pl és Nemzet Kishúgáért Alapítvány internetes forrásából