Vers Szeleczky Zitához

"Csillag voltál, csillag leszel,
Bárhol vagy és bármit teszel -
Te leszel a mi csillagunk,
Emlékünkben ápolgatunk -
Szíveinkbe áldott képed
Mindörökre belevésted.
Ottan leszel szeretetben
Piros,fehér,zöld színekben.
Édes ajkad muzsikája,
Arany szíved dobbanása,
Adott nékünk szép emléket,
Filmen mozgó meseképet.
Amit tettél,amit mondtál, -
Magyarokra jó fényt hoztál!
Szíved adtad a népednek,
Mirtuszár a hős lelkednek.
Bárhol vagy és bármit teszel,
Csillag voltál,csillag leszel!''

(Cleveland,1982.Július havában
Emlékül igaz szeretettel : Szedenits Jenő)

Néhány kis gondolat Szeleczky Zitáról :
Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklyahordozóját Zászlós Zsóka Györgyíró-történész e szavakkal jellemezte:
"Szépséget a békében, - hitet a háborúban,
- vigaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban....
Adhat-e valaki ennél többet Nemzetének?""Ki tudja, hány generáció fog még felnőni anélkül, hogy tudná, kiről is van szó, amikor azt mondom: a "Nemzet kishúga".
Ki az a nő, aki eszménykép volt férfiak, katonák milliói előtt? Aki soha nem felejtkezett el a gyökereiről, aki mindig tudta, mit jelent magyarnak lenni! Soha semmi nem tántoríthatta el attól, hogy külföldön is törődjön magyar honfitársaival. Ezt bizonyítja az is, hogy mindenhol megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy maga köré gyűjtse a külföldön élő magyarokat. Önzetlensége, hazaszeretete és tenni akarása rengeteg embernek adott erőt az újrakezdéshez még a háború vagy a menekülés éveiben. Mindemellett érdekes párhuzam húzható az 1940-es évek és a mai XXI. század között. Gondoljunk csak bele, miért is kellett Nyugatra emigrálnia? Mert itthon szélsőjobboldalinak lett kikiáltva? Miért is? Mi volt a bűne? Mindenhol hangoztatta, hogy magyarnak született! Ápolta a magyar kultúrát, a maga helyén és módján igyekezett összetartani a magyar nép! A dalaiban, verseiben megnyilvánuló érzések őszinték, mélyek, de leginkább elgondolkodtatóak! Honnan is merítette energiáját, életszeretetét, és örömét egy olyan színésznő, akit életében meghurcoltak, és csak a halála előtti években nyerte el az őt megillető elismerést abban az országban, ahol született, és amelyért a legtöbbet tette! Nos, a választ nagyon egyszerű és rövid: az örökké kitartó HITBŐL! Soha nem adta fel kötelességtudatát, amely élete elején beleégett a szívébe! Célja volt, hogy akárhol járt, mindenhol igyekezett beleplántálni a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást! Tudta, hogy az az isteni tehetség, amit kapott, nagyon ritka, és mindemellett úgy használta fel, hogy az emberek csodálatát is elnyerte vele."
(Pallos Dorottya)