A Magyar Film 1940. április 13.száma

A Magyar Film 1940. április 13-án megjelent számában olvastuk az alábbi rövid írást:

Szokatlanul hosszú ideig, a szabványos költségvetést jóval felülmúló összegből készül ez a legfrissebb magyar filmtermék, mert akik ebbe a nagy fába vágták a fejszéjüket, tudták, érezték, meg voltak győződve róla, hogy valami rendkívülit fognak alkotni. Mi is és a szakközönség is kíváncsian vártuk az eredményt: az időt, előirányzatot messze túllépő filmet.
Bevalljuk: felcsigázott érdeklődéssel, tágra nyitott szemekkel és frissen köszörült kritikusi tollal ültünk be az elmúlt héten az Uránia Filmszínház nézőterére, hogy farkasszemet nézünk a vásznon azzal az új magyar filmmel, amely olyan régóta olyan sokat ígért és amelytől - bevalljuk - félve bár, de mi is sokat vártunk.
És peregni kezdett a film. Lefutottak a bevezető feliratok, felcsendült a zenei nyitány, beharangozója, ízelítője a film nagyságának, levegőjének. Ez a felemelő muzsika teljességgel hozzánk férkőzött, magával ragadott és vitt ellenállhatatlanul egy tarka mesebirodalomba. A film már az elején győzött. Ettől kezdve méterről-méterre, véges végig lebilincselt, csodálatba ejtet, dobogtatta a szívünket, elandalított, mint az Ezeregyéjszaka legszebb meséje, együtt szerettünk szerelmeseivel, rettegtünk sorsukért, boldogságukért, szóval: a szereplőkkel éltünk, a földöntúli világukban jártunk, repültünk a mese szárnyán egy szebb, jobb honba, ahová azonban csak sok szenvedés árán lehet jutni.
Most is magával ragad bennünket a film hatása, amikor visszaemlékszünk rá, de jól esik és nem tudunk ellenállni. Köszönjük ezt a magyar tehetséget dicsőítő friss alkotást mindenkinek, aki részt vett benne, a legnagyobbtól a legkisebbik. Köszönjük külön íróinak, rendezőinek, zeneszerzőinek, hogy ennyire a lelküket tudták belevarázsolni a filmbe.
Köszönjük Szeleczky Zitának, ennek a földre szállt angyalnak, hogy szebb volt mint bármikor, Jávor Pálnak, hogy olyan férfias, szerelmes tudott lenni, Makláry Zoltánnak, hogy hol könnyeket csalt a szemünkbe, hol pedig a magyar cigány egészséges humorával átvészelte a mese legtragikusabb pillanatait és mosolyra késztetett.
Köszönetünk a film minden szereplőjének, technikusainak, segédszemélyzetének, akiknek nevét hosszú lenne itt felsorakoztatni, pedig megérdemelnék.
V. D.

Forrás : Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet - MaNDA