Főhadnagy úr, mint keresztmama
2020.02.01
Szeleczky Zita új szerepben mutatkozott be a Színházi Magazin, 1942/47-es számában.
Főhadnagy úr, mint keresztmama
No, nem kell megijedni, Mária főhadnagyról van szó. Mária főhadnagy úr, született Szeleczky Zita, a Fővárosi Operettszínház forró sikerének hősnője minap költözött új lakásába: a Gellérthegy oldalának egyik bűbájos villájába. A lakás ajtaján szerény kis névjegy jelzi: "H. Szeleczky Zita" lakik itt.
Amikor ceruzánkkal és fényképezőmasinánkkal hajnali tizenegykor rajtaütöttünk Zitán, a művésznőt primadonnai méltósághoz egyáltalán nem illő helyzetben találtuk. Matyó babákkal, mackókkal és villanyvonattal játszott. Közben pedig egy fiatalúr és egy még fiatalabb hölgy cibálta Zita haját, fülét és lábát. A történeti igazság kedvéért állapítsuk meg, hogy Zita - visszacibálta őket.
Zita két játszótársa Nagy Anikó úrhölgy és Jávor Zoltán úr volt. Mind a kettő Zita keresztgyereke, Anikó különösen nevezetes hölgy, hiszen Nagy Istvánnak, Nemzeti Színházunk és filmjeink kedves bonvivánjának és feleségének Haáz Jolinak a gyermeke. Iszonyúan szeretik egymást. De hát elképzelhető-e olyan keresztfiú és keresztleány, aki nem szereti a nagy primadonnát, amikor odahaza megrendelésre énekel, zongorázik, hintázik, hintalovagol és űz még számos olyan mesterséget, amelyből a felnőttek ki vannak zárva?
A remek hancúrozást csak egy undok felnőtt-találmány, a telefon zavarja meg, amelyről kiderül, hogy megint valami filmfelvételre hívja Zitát. Pedig számtalanszor bebizonyosodott, hogy otthon a hófehér báránybőrrel letakart díványon sokkal jobban lehet játszani, mint a filmgyárban.
Zita készülődése közben egy hatalmas képeslap halmazra mutat, amelyet most küld el a frontra és közben ezt mondja:
- A Színházi Magazin hasábjain üzenek mindenkinek, hogy civil levelekre mostanában nagy késéssel tudok válaszolni, mert minden időmet lefoglalja a frontlevelezésem. Naponta 30-40 tábori lapra válaszolok, ez pedig mindennél előbbre való, úgy-e?
Úgy látszik, ezt a magyarázatot Anikó és Zoli is elfogadja, mert megilletődött csendben nézi, hogy a keresztmami kezében tartott töltőtollal rejtélyes jeleket ír egy csomó képeslap hátára...
Amikor ceruzánkkal és fényképezőmasinánkkal hajnali tizenegykor rajtaütöttünk Zitán, a művésznőt primadonnai méltósághoz egyáltalán nem illő helyzetben találtuk. Matyó babákkal, mackókkal és villanyvonattal játszott. Közben pedig egy fiatalúr és egy még fiatalabb hölgy cibálta Zita haját, fülét és lábát. A történeti igazság kedvéért állapítsuk meg, hogy Zita - visszacibálta őket.
Zita két játszótársa Nagy Anikó úrhölgy és Jávor Zoltán úr volt. Mind a kettő Zita keresztgyereke, Anikó különösen nevezetes hölgy, hiszen Nagy Istvánnak, Nemzeti Színházunk és filmjeink kedves bonvivánjának és feleségének Haáz Jolinak a gyermeke. Iszonyúan szeretik egymást. De hát elképzelhető-e olyan keresztfiú és keresztleány, aki nem szereti a nagy primadonnát, amikor odahaza megrendelésre énekel, zongorázik, hintázik, hintalovagol és űz még számos olyan mesterséget, amelyből a felnőttek ki vannak zárva?
A remek hancúrozást csak egy undok felnőtt-találmány, a telefon zavarja meg, amelyről kiderül, hogy megint valami filmfelvételre hívja Zitát. Pedig számtalanszor bebizonyosodott, hogy otthon a hófehér báránybőrrel letakart díványon sokkal jobban lehet játszani, mint a filmgyárban.
Zita készülődése közben egy hatalmas képeslap halmazra mutat, amelyet most küld el a frontra és közben ezt mondja:
- A Színházi Magazin hasábjain üzenek mindenkinek, hogy civil levelekre mostanában nagy késéssel tudok válaszolni, mert minden időmet lefoglalja a frontlevelezésem. Naponta 30-40 tábori lapra válaszolok, ez pedig mindennél előbbre való, úgy-e?
Úgy látszik, ezt a magyarázatot Anikó és Zoli is elfogadja, mert megilletődött csendben nézi, hogy a keresztmami kezében tartott töltőtollal rejtélyes jeleket ír egy csomó képeslap hátára...
Forrás : Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet - MaNDA
